Finn hétköznapok.

 Finnország, egy polc mögül nézve

Poriban vagyok, Finnországban, és örülök, hogy itt lehetek. A környezet teljesen új, mégis van benne valami megnyugtató talán mert tudom, hogy ez most tényleg rólam szól.A gyakorlatomat a helyi K-Rautában töltöm, árufeltöltőként. Az első hétre gyorsan rá kellett érezni, de szerencsére mindenki segítőkész, és a munka is hamar rutinná válik. Dobozok, polcok, rendszer közben pedig próbálok tanulni, figyelni, alkalmazkodni.A finn mentalitás nagyon más, mint amit otthon megszoktam: nyugalmas, mégis hatékony. Senki nem siet, mégis minden megy előre. A nyelv persze még okoz kihívásokat, de egy mosoly vagy egy fél mondat is sokat számít.A hét legjobb pillanata viszont egyértelműen az volt, amikor a csapattal, akikkel itt vagyunk, kimentünk Yyteribe, a tengerpartra.Egyszerű délután volt, semmi túlszervezés csak homok, víz, csend. Aki akart, sétált, más csak leült, nézett ki a fejéből. Jó volt kicsit kiszakadni a munkából, és közben úgy éreztem, mintha a csoport is jobban összeállt volna.Ilyen pillanatokból lesznek azok az emlékek, amikre tényleg jó lesz visszagondolni, amikor majd otthon mesélem, milyen volt itt lenni.